Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vélemények a legutóbbi nyílt táborról

2010.07.07

 

 

Kép

2010. július 2.-án, reggel, az Anyaország területén, egy kis erdős terület bakancsok dobogására ébredt. Sok fiatal és néhány idősebb hazafi jött ide, hogy részt vegyen a Véderő újabb nyílt táborán, és hogy a szervezet katonái között tölthessen néhány napot. Ezzel egy időben megkezdődött a kiképzőpálya felépítése.
A látogatók ugyanúgy részt vettek a kiképzésben, mint a Véderő katonái: Tanulhattak önvédelmet, fegyver ismeretet, kúszást fegyverrel, különböző harcászati megsemmisítő gyakorlatokat, részt vettek éjszakai terepharcászatban, lövészetben különböző fegyverekkel, boxoltak, íjászkodtak, megismerték a katonai közelharc néhány alapját is, stb.

 


A tábor szerkezetét Vozár hadnagy mesélte el:

 

1. nap:A táborba érkezés napján, elkezdtük építeni az akadálypályát. Egész jól haladtunk. Különböző harcászati alakzatokat és mozgásokat tanultunk. Mikor leszállt az éj, két csapatra osztódtunk majd kezdődött az éjszakai harcászat. Ez egy igen nagy erdős területen történt, ezért és a jó lopódzásnak köszönhetően alig találtuk meg a másikat. Visszaérkezéskor felállítottuk az én csapatomból az őrséget, a többiek aludni tértek.

2. nap: Reggel a korai kelés után volt egy rövid bemelegítő torna, ami igen jól esett. Megint két csoportra osztódtunk. Erőnléti edzést tartottunk, melynek célja a folyamatos mozgás volt. Később az egyik csoport harcászati mozgást tanult, a másik meg alakzatokat. Nap közben még volt lövészet, box, fegyverismeret. A terület tulajdonosának köszönhetően finom vacsorában volt részünk. Este megkavartuk a két csoportot és úgy indultunk el éjszakai harcászatra, ekkor viszont egy lényegesen kisebb területen, ahol viszont már igen sok összetűzés volt és ez megdobta az élményt. Visszaérkezés után az első este kimaradt tagok közül lettek kiválasztva az éjszakai őrök.

3. nap: Reggel kelés után kis torna, ami akármilyen nehezen is indul, mindig kell(!) a végére nagyon jól esik. Az utolsó napon boxoltunk és önvédelmi technikákat tanultunk délig, majd íjászat és lövészet volt.

 

 Kép


Paragi zászlós ekképpen összegezte az eseményeket:

 

A Bajtársak nagyon helyt álltak, az biztos! Volt, akitől nem is vártam, de mégis tudta teljesíteni a kiadott parancsokat. Annak örülök a legjobban, hogy építjük az akadálypályát és hogy a tábor ilyen jól sikerült. Tetszett, hogy tényleg mindenki bele adott minden energiát, hogy végig tudja csinálni.
A legrosszabb, ami a táborban ért, hogy szétszakadt a bakancsom. Ezen kívül semmi rossz nem történt, minden úgy zajlott, ahogy kellett!
 A vacsora is nagyon finom volt, amit a házigazda csinált!
 

 
Bettina (civil) véleménye:


A táborban töltött durván 3 nap felejthetetlen élményt nyújtott. Nagyon sok dolgot tanultam ott. Rájöttünk, hogy csendben haladni éjszaka ez erdőben nem is olyan egyszerű, mint azt gondolnánk és hogyha már találkoztunk az ellenséggel, akkor mi a teendő. Tény, hogy fárasztó volt, de azt kell hogy mondjam, ennyire még soha nem esett jól a fáradtság. Nekem személy szerint az önvédelem és az alaki foglalkozás tetszett a legjobban. Egy kicsit mindannyian katonáknak érezhettük magunkat. Negatív dolgot nem is tudnék említeni. Már nagyon várom a következő tábort, egyértelmű, hogy elmegyek, egyrészt az ottani emberek miatt, másrészt a fentebb említett jóleső fáradtság miatt.
J

 


Ványi szakaszvezető szerint:

 

Megint egy nagyon tartalmas és hasznos kiképzést tudhatunk magunk mögött. Sokat tanulhatott mindenki, keményen edzettünk és építettük a pályát. Jó volt látni a sok hazafit és a sok egészen fiatal embert, akiket érdekel a szervezet és a tevékenysége. A tábor végén, koszosan és izzadtan, mindenki fáradt mosollyal az arcán úgy búcsúzott, hogy „Majd a következő kiképzésen találkozunk.”. Úgy érzem ennél jobb kritika nem is kell.  Nagyon hálás vagyok annak a tagnak, aki rendelkezésünkre bocsájtotta a birtokát, hogy ott kialakíthassuk a központunkat. No meg persze a vacsoráért is. Ami nekem a kedvencem volt a mostani kiképzésen, az a boksz, önvédelem és a földharc volt. Olyan, amit utálnék, nem volt. Úgy érzem, rengeteg dolog van még amit tanulnom kell, mindenhez úgy állok hozzá, hogy minél jobban elsajátíthassam.  Nem is tudom mit mondhatnék, mindennel meg voltam elégedve, semmi rosszat nem tudok mondani. Maximum annyit, hogy furcsállom, azt, hogy az interneten és koncerteken mennyi „nagymagyart” látni, bezzeg ilyen alkalmakkor nem igen mozdulnak ki.

 

 


Végh honvéd véleménye:

Kicsit úgy éreztem magam, mint aki kilóg a sorból teljesítményileg, ha fizikai témákról volt szó, főleg tehát a szombati napra vonatkozólag. A belső változásoknak örültem, konkrétan Vozár hadnagy és Paragi zászlós előléptetéseinek, ami ugye élőben most mutatkozott meg.

A kiképzés kemény volt, amit sokszor nagyon utáltam. Meg ugye a terep főleg éjszaka nem nekem való, túlzottan téglán nevelkedett vagyok... Ellenben hasznos, már több dolog rögzült, mint az előző alkalommal önvédelemből.

Az alaki kiképzés tetszett a legjobban - mert ez ad igazi csapatszellemet, fegyelmet.

2. ami tetszett az a fegyverismeret - mert ez kell igazán egy valós háborúban

3. Az elméleti részek, amikben tudtam remekelni, főleg ugye a rendfokozatok megtanulása,

4. Harcból pár dolog önvédelmen belül, ill. a vasárnapi szabad harc (főleg, ha nem érződött volna még az enyhébb agyrázkódásom).

A legrosszabb az erőnléti rész volt, főleg a kúszás és térden járás. – na, attól úgy ki voltam, nemcsak fizikailag, de úgy agyam is kis híján eldurrant párszor.

2. A szombati éjszakai "keresgélés". - ott gyakorlatilag úgy kellett menni a párommal, hogy fogtam a vállát, mert különben mentem neki mindennek, ami ugye úgy nem túl halk, aztán mivel elbújni nem lehetett, így még nehezebb volt a dolog - ennek ellenére több vaddisznóval találkoztunk, mint emberrel.

3. Önvédelmen belül pár dolog - ugye főleg azok, amik sehogy sem akarnak rögzülni, kezdjük mindjárt az eséssel, de van sok egyéb mozdulatsor is, amit ösztönösen teljesen máshogy tennék, és azt nem tudom kiiktatni.

Meg persze tetszett a pörkölt, meg a különböző beszélgetések.

Amit még egyénileg szerettem az a szombati tűzkészítés este, amíg a többiek keresgélték egymást. Mert nem volt kis feladat megoldani a vizes fából, de mégis sikerült, és igazából elég fontos pozíciónak is tartom, nem véletlenül volt már a középkorban (meg előtte is) kitüntetett szerepe a tüzek őrzőinek.


Kép


 

 

 

Zárásként a Véderő Főparancsnokának, Eszes Tamásnak az összegzése a kiképzésről:

 

Ismételten letudtunk egy nyílt, három napos kiképzést, az új kiképzőbázisunkon Pest megyében. Meleg hétvégére lehetett számítani az időjárás előrejelzések alapján, ez be is jött. A jelentkezőkből a fele meg is érkezett kisebb nagyobb késésekkel. A létszámot és a mai érdektelenséget tekintve meg voltam hozzávetőlegesen elégedve. Ahogy elnéztem a megjelenteket, akik 14-45 éves korig különböző társadalmi réteg tagjai voltak. Volt, akire bizony rá fért néhány kiló plusz és volt, aki enyhe túlsúllyal küzdött, de mindennek ellenére a szemekben láttam a csillogást és az érdeklődést.

Miután megnyitottuk a tábort, el is kezdtük a foglalkozásokat. Nem sorolnám fel nagyon részletesen, hiszen az előttem szólók ezt már megtették.
Az első napon tanultakat, a terepen történő harc közbeni mozgást, annyira megjegyezték a srácok, hogy az éjszakai harcászat közben senki sem "robbant fel",  pedig a parancsnokok direkt belevitték őket az álcázott csapdákba, "aknamezőre". Ez nagy örömmel töltött el, hiszen ez az életben egy esetleges háborús konfliktus kialakulása közben, mindennapos feladat lenne.
A második nap reggel, kissé álmosan ébredt a tábor, de időre felsorakozott az állomány. Miután a parancsnokok rendezték a rajokat, az eligazítás és a délelőtti feladatok kiadása után, eleven lett a tábor. A csoportok végezték a 35 fokos melegben a rájuk kiszabott, nem gyenge erőnléti feladatokat. Sokszor láttam, hogy néhány fő a határain jár már, ekkor kicsit engedékenyebbek lettünk, hiszen nem arról szól a tábor, hogy megszakítsuk és elkedvetlenítsük a jelentkezőket. A fizikailag nehéz és megterhelő akadálypálya után, lazításként esni és szabályosan dobni tanultak, majd a sorakozó és eligazítás után ebéd következett. Ott lehetett látni, hogy bizony az, aki eddig evett három zsömlét, az öttel sem érte be. Délután folytatódott a kiképzés, majd este a harcászat, takarodó, őrség felállítása és kijelölése.
Eljött a harmadik nap. A sorakozó már valódi katonásra sikeredett. A csapatban történő mozgás a tábor területén, rajokra osztva, alakzatban lett végrehajtva, az alaki elsajátítása miatt. Kezdtek a "katonák" összeszokni. Öröm volt nézni a sorakozókor őket, ahogy egyszerre énekelték a századindulót. Nem volt olyan, aki ne énekelt volna. Ahogy elnéztem a rajokban felsorakozott táborozókat, amint kipirult arccal büszkén énekeltek, rájöttem, hogy igenis kell a honvédségi kiképzés ennek az országnak. Látni kellett volna azt, amit én ott láttam. Nagyon büszke voltam a három nap alatt elért eredményre. Délután a táborzárás és a zászlólevonás, igen megható volt. Szívesen ott maradtam volna még pár napot.
Végezetül: a teljesítménnyel, a fegyelmezettséggel, a parancsnokok munkájával maximálisan meg vagyok elégedve. Bátran merem ajánlani mindenkinek az ilyen és ehhez hasonló katonai táborokat. Nem kell attól félni, hogy kicsit gyengébbek, vagy vékonyabbak vagyunk a másiknál, esetleg + kilókkal küzdünk. A parancsnokok ezt látják és figyelemmel vannak a kissé elesettebb emberekre. A legközelebbi táborunk, ami még nyílt lesz, az július 30-augusztus 1-n kerül lebonyolításra. Várunk minden nemzetben gondolkozó fiatalt és kicsit korosabbat. Várjuk azokat, akik nem voltak ilyen helyen, mert felejthetetlen élmény és nem utolsósorban mégis csak felkészülés a haza védelmére.

Itt köszönöm meg a táborozók kitartó teljesítményét, a parancsnokok munkáját, és végül, de nem utolsó sorban Lacibának a segítségét és azt, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta a magánterületét, ahol egy végleges kiképzőbázist tudunk létrehozni.
Köszönöm, hogy szakítottak időt a beszámolónk elolvasására.

Bajtársi üdvözlettel:

Eszes Tamás

h. százados

 

Kép

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

3100 Salgótarján, Kistarján út 8.

(Tóth Dávid, 2010.07.11 14:33)

Idén már másodszor került megrendezésre a Véderő tábora. Az első tábor után nem volt kérdés, hogy a többire is eljövök, hiszen olyan tapasztalatokra tettem szert, amiket máshol nehezen lehetett volna megszerezni. Itt gondolok mind a harcászatra, önvédelmi-, közel- és földharc technikákra, éjszakai harcászatra, fegyverismeretre és a lövészetre egyaránt. De mindezek mellett ugyan ilyen súllyal említhető meg az a szellemi fejlődés, mely során az ember megismeri a korlátait és próbálja ezeket a határokat minél inkább kiszélesíteni. A táborba vittem két érdeklődő fiatalt, akik ugyan ezen a véleményen vannak. Rossz élményekről nem számoltak be, sőt kifejezetten pozitívan értékelték a kiképzést, hiszen ez által olyan tudásra tettek szert, melyet sokat gyakorolva később meg tudják védeni saját magukat, a családjukat és ha úgy adódik a hazájukat is.

csubika1959@citromail.hu

(kis marianna, 2010.07.07 23:15)

ADJON AZ ISTEN.
BÜSZKE VAGYOK RÁTOK,ÉS REMÉLEM TE IS.
SOK MUNKÁD FEKSZIK BENNE,REMÉLEM EGYRE TÖBBEN ÉBREDNEK.
JÓ KIS TÁRSASÁG EZ.CSAK ÍGY TOVÁBB,SOK SIKERT ÉS KI TARTÁST MINDEN TAGNAK ÉS PÁRTOLÓNAK.

Budapest

(József, 2010.07.07 20:01)

Tamás,
szerettem volna én is elmenni a meghirdetett hétvégére. Sajnos, nem jött össze. Elolvasva a beszámólókat, jó lehetett a hétvége. Remélem a legközelebb én is részt vehetek. Tegyétek továbbra a dolgotokat.
Üdv
József

Posta Imre honlap

(piskota, 2010.07.07 19:53)


Köszönöm mindnyájatoknak a munkát,a helytállást, a beszámolót!
Tisztelettel
Gyöngyösi Zoltán